A sivatagos területen neve ellenére a leglátványosabb felszínformák a lejtős tömegmozgások mellett a vízfolyásokkal kapcsolatban keletkeztek. A vízhálózat fejletlen, erősen emlékeztet a marsbélire: túl rövid idő alatt hullott le a csapadék és túl ritkán, hogy a például hazánkban ismert fejlett vízhálózat alakuljon ki. Bár az MDRS környékén a folyásnyomok sokkal kisebbek a marsbélieknél, a morfológiai analógiák hasznosak, főleg a "lepelszerűen" lefolyó és a csatornákban mozgó víz létrehozta formák megkülönböztetésére. Ugyanakkor a kanyargó vízfolyások meandereinek mérete azt a tendenciát követte, amit a Marson évekkel ezelőtt még a szakdolgozatomban kimutattam

A vörös bolygón látott sötét lejtősávokhoz hasonló képződmények is mutatkoztak: az átnedvesedett homok kúszásával kialakult sávok. Ezek inkább a felszínalatti vagy felszínközeli vízáramlás megfelelői, nem pedig nem azoknak a megolvadó hókupacoknak az analógiái, amik a Marson láthatóak. Utóbbiak földi analógiáit a Devon-szigeten szeretném tanulmányozni 2004 nyarán.



A Marson időszakos tavak is voltak, elsősorban a kráterek belsejében. Magyarázatuk egyik problémája, hogy miként létezhettek az ottani alacsony hőmérsékleten, avagy miért volt átmenetileg meleg a éghajlat krátertó kialakulásának helyén és idején. Utóbbihoz kicsit hasonlót az éjszakára befagyó, majd napközben a felső 1 cm vastag rétegben kiolvadó 20-40 cm-es tócsák szimulálták, partjukon a változó fagyás-olvadás hatására látványos terasz szerkezetekkel.